Agykorall

Az agykorallt (Platygyra daedalea) senkinek sem kell bemutatni: a gömbölyded telep felszínét kanyargó, egymásba fonódó völgyek és kiemelkedő gerincek hálózzák be, kísértetiesen emlékeztetve az emberi agy tekervényeire. A gerincek jellemzően barnák vagy szürkészöldek, a völgyek alja pedig gyakran élénkzöld vagy krémszínű – a kontraszt teszi a mintát ilyen hipnotikussá. Tudományos neve, a „daedalea” nem véletlenül utal Daidaloszra, a krétai labirintus építőjére.

A kanyargó völgyekben nem egy-egy polip ül, hanem egész polipsorok, amelyek falaikat elvesztve olvadtak össze: egy völgyben több szájnyílás sorakozik, közös szövettel. Nappal a telep simának tűnik, éjszaka a völgyekből csápok erdeje nyílik ki planktont fogni – a nappali energiát itt is a zooxantella algák fotoszintézise adja. Az agykorall lassan, évi mindössze körülbelül egy centimétert nő, így a méteres telepek sok évtizedes, akár évszázados matuzsálemek. Nyáron, telihold utáni éjjeleken tömeges ívással szórja a vízbe rózsaszín ivarcsomagjait.

Hurghada zátonyain mindenütt gyakori, a sekély platóktól a lejtők aljáig – az El Fanadir és az Umm Gamar platóin találod a legfotogénebb, szabályos gömb alakú telepeket. Strapabíró faj, de a lassú növekedése miatt minden sérülése hosszú évekre nyomot hagy: egy horgony vagy egy térdelő búvár szabályos krátert üt a évtizedek alatt épült labirintusba. Tartsd a távolságot, és hagyd a labirintust megfejtetlenül – érintés nélkül.