KorallIdőnként látható

Buborékkorall

Plerogyra sinuosa

Mintha egy fürt gyöngyházfényű szőlő nőne a sziklán: a buborékkorall nappal felfújt hólyagjai az árnyékos falak ékszerei.

Fotó: iNaturalist – (c) Luis P. B., some rights reserved (CC BY-NC), uploaded by Luis P. B.

A buborékkorall (Plerogyra sinuosa) az egyik legkülönösebb kőkorall, amivel Hurghadánál találkozhatsz: nappal a telepet szőlőszem nagyságú, gyöngyházfehér vagy halványzöld hólyagok borítják, amelyek teljesen eltakarják a vázat. A látvány annyira nem korallszerű, hogy sok búvár először valami kagylónak vagy anemónának nézi. A hólyagok valójában felfújt szövetzsákok, bennük a korall algapartnereivel.

A buborékok napközben azért duzzadnak fel, hogy a bennük élő zooxantellák minél több fényt kapjanak – a korall így „napozik” az árnyékos élőhelyén. Éjszaka a hólyagok leeresztenek, és helyettük hosszú vadászcsápok nyúlnak ki planktonra lesve. Ekkor derül ki, hogy a lágy külső kemény, éles tarajú mészvázat rejt – ezért ne tenyerelj le mellé sötétben sem.

Hurghada zátonyain a gyengébb fényű helyeket keresi: kiugrók alját, falak árnyékos szakaszait, jellemzően 10 méter alatt – ezért inkább merülve látod, mint sznorkelezve. Az El Fanadir és az Umm Gamar falain, repedéseiben találkozhatsz vele. Lassan növő, sérülékeny faj: a hólyagok a legkisebb érintésre is berepedhetnek, úgyhogy csak a lámpád fényével simogasd.

Tudtad?

A buborékkorall egyfajta „váltóműszakban” él: nappal napelemként működő hólyagokat fúj fel, éjjel pedig ugyanazon a helyen vadászcsápokat nyújt ki – egy test, két teljesen különböző üzemmód.

Így viselkedj vele

A buborékkorall csalánsejtjei érzékeny bőrön enyhe égő érzést okozhatnak, éjjel kinyúló csápjai pedig kifejezetten csípősek. Semmi vészes – csak nézd, ne érintsd, és merülőlámpával este is könnyen kikerülöd.

Hol találkozhatsz vele?

Az El Fanadir és az Umm Gamar árnyékos falain, kiugrói alatt találod, jellemzően 10–25 méter mélyen – nyitott szemmel merülve a Small Giftun falán is felbukkan.

Gyakori kérdések

Felfújt szövethólyagok, tele a korall szimbionta algáival. Napközben azért duzzadnak fel, hogy az algák több fényhez jussanak az árnyékos élőhelyen – éjszakára a korall leereszti őket, és csápokkal vadászik helyettük.

Rád nézve legfeljebb kellemetlen: enyhe csípést, égő érzést okozhat. A korallra nézve viszont igen: a hólyagok könnyen felszakadnak, és a sérülés lassan gyógyul. A jó búvárszabály mindkettőtöket megvédi – kezet a fedélzeten hagyni.

Mert kerüli az erős fényt: kiugrók alatt, falak árnyékában, jellemzően 10 méternél mélyebben él. A felszínről ezek a zugok nem látszanak – ez az a faj, amiért érdemes palackot venni és lemerülni.