HüllőGyakoriSznorkelezve is látható

Cserepesteknős

Eretmochelys imbricata

Madárcsőrszerű szájával szivacsokat csipeget a zátonyfalról – a cserepesteknős a korallzátonyok elegáns kertésze, és Hurghadánál gyakrabban látod, mint bárhol máshol.

Fotó: iNaturalist – (c) malu_md, some rights reserved (CC BY-NC)

A cserepesteknős (Eretmochelys imbricata) a nevét a hátpáncélját borító, zsindelyszerűen egymásra lapolódó, borostyán-barnán márványozott szarulemezekről kapta – ez az a mintázat, amelyet a világ „teknőspáncél” néven ismer. A zöld tengeri teknősnél kisebb és karcsúbb, a legbiztosabb ismertetőjegye viszont a feje: keskeny, hegyes, madárcsőrre emlékeztető szája van (az angol neve, a „hawksbill” is sólyomcsőrt jelent), amellyel a legszűkebb korallrepedésekbe is befér.

És pontosan ez a csőr a titka: a cserepesteknős étrendjének nagy részét szivacsok teszik ki – olyan táplálék, amelyet üvegszerű tűk és toxinok védenek, ezért rajta kívül alig eszi valaki. Azzal, hogy lelegeli a gyorsan növő szivacsokat, felbecsülhetetlen szolgálatot tesz a zátonynak: helyet szabadít fel a lassabban növő koralloknak. A faj világszerte súlyosan veszélyeztetett – éppen a gyönyörű páncéljáért folyt vadászat miatt –, ezért minden találkozás vele ajándék.

Hurghada zátonyain szerencsére még rendszeres látvány: a Giftun-szigetek korallkertjeiben, az El Fanadir falánál és a Carless Reef platóján szinte hetente feltűnik egy-egy nyugodtan legelésző példány. Ha rábukkansz, maradj oldalt és mozdulatlanul: a levegőért felúszó teknős útját soha ne álld el, és ne érj hozzá – a nyugodt teknős akár fél órán át is egy helyben lakomázik, és ennél jobb fotótéma víz alatt kevés akad. Sekély zátonytetőn sznorkelezve is gyakran találkozhatsz vele.

Tudtad?

A cserepesteknős kifejlett korában főleg mérgező szivacsokat eszik – olyan mennyiségben, hogy a húsa maga is mérgezővé válhat az emberre. A biológia iróniája: részben épp az ehetetlensége segít neki túlélni.

Hol találkozhatsz vele?

A Giftun-szigetek korallkertjei, az El Fanadir fala és a Carless Reef platója a törzshelyei – de szivacsban gazdag zátonyfalnál bárhol felbukkanhat Hurghada körül.

Gyakori kérdések

Három gyors ismertetőjegy: a cserepesteknős kisebb, a szája hegyes „sólyomcsőr”, és a páncéllemezei zsindelyszerűen egymásra lapolódnak, gyakran fűrészes hátsó szegéllyel. A zöld teknős nagyobb, kerek fejű, sima szegélyű páncéllal – és míg ő tengeri füvet legel, a cserepes a zátonyfal szivacsait csipegeti.

Nem – és nem csak illemből: a faj fokozottan védett, az érintés stresszeli, megzavarja a légzési ritmusát, és a páncélján élő védőréteget is károsíthatja. Ráadásul a szabály fordítva működik: minél mozdulatlanabb vagy, annál közelebb legelészik hozzád magától. A legjobb teknősfotók mindig türelemből születnek.

Igen, jó eséllyel: a cserepesteknős rendszeresen táplálkozik a sekély, 2–10 méteres zátonytetőkön, és óránként párszor amúgy is fel kell jönnie levegőt venni. A Giftun-szigetek körüli sznorkeltúrákon az egyik leggyakoribb „nagy találkozás”.