HalIdőnként látható

Csillagos gömbhal

Arothron stellatus

A gömbhalak óriása: ez a pöttyös behemót akár egyméteresre is megnő, és olyan nyugalommal cirkál a zátony mentén, mint egy kis léghajó.

Fotó: iNaturalist – (c) François Libert, some rights reserved (CC BY-NC), uploaded by François Libert

A csillagos gömbhal (Arothron stellatus) a gömbhalfélék egyik legnagyobb faja: Hurghadánál jellemzően 60–90 centis példányokkal találkozhatsz, de a faj akár egy méter fölé is nőhet. Világosszürke vagy krémszínű testét apró fekete pöttyök ezrei borítják – innen a „csillagos” név. A fiatalok teljesen másképp festenek: narancssárga alapon fekete csíkok díszítik őket, olyannyira, hogy régen külön fajnak hitték a két korosztályt.

Ez a lomha óriás valójában komoly ragadozó: összeforrt fogaiból álló csőrével sünöket, rákokat, kagylókat és korallokat roppant fel, és olyan zsákmányt is elfogyaszt, amelyhez más hal hozzá sem mer nyúlni. Testében tetrodotoxin halmozódik fel, ezért természetes ellensége alig akad. Magányosan él, napközben gyakran a homokon vagy egy roncs árnyékában pihen, és csak akkor mozdul, ha nagyon muszáj.

Hurghadánál nem mindennapos látvány, de a mélyebb zátonylejtőkön, homokplatókon és a roncsok környékén időről időre felbukkan – az El Mina roncsánál pihenő példány a merülés fénypontja szokott lenni. Lassú mozgása miatt könnyű megközelíteni és fotózni; tartsd tiszteletben a nyugalmát, és cserébe hosszan pózol majd neked.

Tudtad?

A fiatal csillagos gömbhal narancssárga-fekete csíkos, mint egy tigris – felnőttként viszont pöttyösre „öltözik át”. A kétféle ruha annyira eltér, hogy a tudósok sokáig két külön fajként írták le őket.

Hol találkozhatsz vele?

Leginkább a mélyebb helyszíneken számíthatsz rá: az El Mina roncsánál, az Abu Ramada lejtőin és az Umm Gamar platója körül bukkan fel a homokon pihenve.

Gyakori kérdések

Nem – hiába a tekintélyes méret, teljesen békés hal, amely inkább odébb úszik, mint hogy konfliktusba keveredjen. A mérge a szöveteiben van, tehát csak elfogyasztva veszélyes. Ne nyúlj hozzá és ne ijesztgesd: a felfújódás számára rendkívül megterhelő.

Ritkán, mert a csillagos gömbhal jellemzően mélyebben, a lejtők és roncsok környékén tartózkodik. A legjobb esélyed palackos merülésen van – főleg az El Mina roncsnál vagy az Abu Ramada homokplatóin.

A csillagos gömbhal a csúcstartó: a kifejlett példányok 60–90 centisek, és a faj kivételes esetben az egy métert is meghaladhatja – vagyis egy nagyobb bőröndnyi hal lebeg el melletted a zátonyon.