Csuklyáskorall

A csuklyáskorall (Stylophora pistillata) az egyik legkönnyebben felismerhető kőkorall: 20–40 centis, tömör, bokorszerű telepeinek ágai nem hegyesek, hanem jellegzetesen lekerekített, bunkószerű „csuklyában” végződnek – innen a neve. Színe krémfehértől a rózsaszínen és lilán át a zöldesbarnáig változik; a napfényes zátonytetőkön gyakran a rózsaszín és lila árnyalatok dominálnak. A sekély, jól megvilágított vizet kedveli, ezért már sznorkelezés közben, pár méter mélyen is gyönyörködhetsz benne.

Ez a szerény külsejű korall a tudomány egyik legfontosabb tengeri modellállata: annyi laboratórium tanulmányozza világszerte, hogy a kutatók csak a „korallok laborpatkányaként” emlegetik, és teljes genomját is megfejtették. Amit ma a korallok és a zooxantella algák együttéléséről, a fehéredésről vagy a mészvázépítésről tudunk, annak jó részét ezen a fajon fedezték fel. Szaporodása is különleges: nem évi egyszeri ívással, hanem hónapokon át rendszeresen kibocsátott, kész lárvákkal terjed, ezért kiváló újranépesítője a sérült zátonyoknak.

Hurghadánál szinte lehetetlen olyan sekély zátonyt találni, ahol ne nőne: az El Fanadir platója, a Giftun-szigetek korallkertjei, az El Aruk tornyai és a Gota Abu Ramada mind tele vannak vele. Ágai közt apró gébek, dominóhalak és testőrrákok laknak. És egy fontos adalék: az északi Vörös-tenger csuklyáskoralljai a világ leghőtűrőbb koralljai közé tartoznak – de az uszonycsapás és az érintés ellen a legszívósabb korall sem védett, úgyhogy a szabály örök: nézd, fotózd, de soha ne érj hozzá.