KorallGyakoriSznorkelezve is látható

Fáraó-asztalkorall

Acropora pharaonis

A zátony lebegő teraszai: a fáraó-asztalkorall akár két méter átmérőjű asztallapokat növeszt, amelyek alatt egész halrajok bujkálnak.

Fotó: iNaturalist – (c) Luis P. B., some rights reserved (CC BY-NC), uploaded by Luis P. B.

A fáraó-asztalkorall (Acropora pharaonis) telepeit nem lehet nem észrevenni: rövid, vastag talpon széles, vízszintes asztallapok terülnek szét, gyakran több szintben egymás fölött, akár két méter átmérőben. Az asztallap felszínét apró, felfelé törő ágacskák sűrű erdeje borítja; minden ágacska csúcsán ott ül egy nagyobb, csőszerű csúcspolip – ez az Acropora nemzetség biztos ismertetőjegye. Színe szürkésbarnától a krémes zöldesig változik, és leginkább a külső zátonylejtők 5–20 méteres, fényben gazdag zónájában él.

Az asztalkorall valójában sok ezer apró korallpolip közös építménye, amelynek mészvázát a polipok szöveteiben élő zooxantella algák „hajtják”: az algák fotoszintézise adja a korall energiájának nagy részét – ezért nő az asztal mindig a fény felé, laposan szétterülve. Az Acroporák a leggyorsabban növő kőkorallok közé tartoznak, mégis évtizedek kellenek egy nagy asztal felépüléséhez. Évente egyszer, tavasszal, telihold utáni éjszakákon a telepek összehangoltan ívnak: ikra- és spermacsomagok milliói emelkednek a felszín felé, mint egy fordított hóesés.

Hurghadánál a Giftun-szigetek külső lejtőin, az El Fanadir falánál és az Umm Gamar platóin találod a legszebb asztalsorokat – nézz az asztallapok alá: üveghalrajok, katonahalak, néha egy pihenő teknős rejtőzik az árnyékukban. És egy jó hír: az északi Vörös-tenger koralljai a bolygó leghőtűrőbbjei közé tartoznak, olyan nyári vízhőmérsékletet is átvészelnek, amely máshol tömeges fehéredést okozna. A te dolgod egyszerű: tökéletes lebegéssel tartsd a távolságot – egyetlen rossz uszonycsapás évtizedek munkáját törheti le, mert az asztal széle meglepően törékeny.

Tudtad?

Egy kétméteres korallasztal több évtizedes munka eredménye – miközben az Akabai-öböl és az északi Vörös-tenger Acropora-koralljai a kutatások szerint a nyári maximumnál akár 5 °C-kal melegebb vizet is fehéredés nélkül kibírnak. Ezért hívják a tudósok a régiót a korallok utolsó menedékének.

Hol találkozhatsz vele?

A külső zátonylejtőkön mindenhol gyakori: a Giftun-szigetek lejtőin, az El Fanadir falánál és az Umm Gamar platóin sorakoznak a leglátványosabb asztaltelepek.

Gyakori kérdések

Mindhárom egy kicsit – de hivatalosan állat. A telep több ezer apró polipból áll, amelyek közös mészvázat (a „követ”) építenek, a szöveteikben élő algák pedig növényként napfényből termelnek nekik energiát. Ez a hármas szövetség építette a Vörös-tenger összes zátonyát.

Két okból: a korall élő állat, amelynek védő nyálkarétegét már egy érintés is megsérti, és utat nyit a fertőzéseknek; az asztal pereme ráadásul törékeny, egyetlen fogás vagy uszonycsapás évtizedek növekedését törheti le. Emellett az éles váz a te kezedet is megvágja – mindenki jobban jár a távolságtartással.

Az Acroporák a zátony sprinterei, évente akár több centimétert is nőhetnek – de egy 1,5–2 méteres asztal így is 20–50 év munkája. Ezért fáj minden letört darab: amit egy pillanat alatt eltörsz, azt a zátony évtizedek alatt építi újra.