KorallGyakoriSznorkelezve is látható

Galaxiskorall

Galaxea fascicularis

Csillagos égbolt a zátonyon: a galaxiskorall kristályos, fehér hegyű polipjai úgy szikráznak, mint egy víz alá költözött galaxis.

Fotó: iNaturalist – (c) David Renoult, some rights reserved (CC BY-NC), uploaded by David Renoult

A galaxiskorall (Galaxea fascicularis) nevét nem a marketingeseknek köszönheti: a 30–60 centis, párnás vagy kupolás telepek felszínét apró, csillagrobbanásra emlékeztető kelyhek borítják, amelyekből üvegesen áttetsző, kristályos lemezkék – szeptumok – sugárzanak szét. A polipjait ráadásul gyakran nappal is kinyújtva tartja: a zöldes, barnás vagy szürkés csápok hegye fehér, így az egész telep úgy fest, mint egy szikrázó csillagmező. Ha egyszer láttad, soha többé nem téveszted össze semmivel.

A csillogó külső harcos természetet takar: a galaxiskorall a zátony egyik legterületvédőbb lakója. Éjszakánként több centiméter hosszú, csalánsejtekkel felfegyverzett „seprűcsápokat” növeszt, amelyekkel megcsípi és elpusztítja a túl közel merészkedő szomszédos korallokat – így biztosít magának életteret a zsúfolt zátonyon. Energiáját eközben békésebb forrásból, a szöveteiben élő zooxantella algák fotoszintéziséből nyeri, éjjel pedig planktont is fogdos a csápjaival.

Hurghadánál a védettebb, nyugodtabb vizű helyeken keresd: az Abu Hashish lagúnájának korallfejein, az El Aruk tornyai közt és a Gota Abu Ramada kertjében szép telepei nőnek, jellemzően 3–15 méter mélyen. Fotósoknak hálás téma: közelről a kelyhek kristályszerkezete lenyűgöző. De pont emiatt tartsd a szabályt: a törékeny, éles kelyhek már egy óvatlan érintéstől összetörnek, a korall csalánsejtjei pedig a bőrödet is megcsíphetik – a távolság mindkettőtöket védi.

Tudtad?

A galaxiskorall a zátony egyik legharciasabb lakója: éjszaka akár tízszeres hosszúságúra nyúló seprűcsápokkal „lándzsázza le” a szomszédos korallokat – a békésen szikrázó csillagmező valójában egy jól felfegyverzett határvédő.

Hol találkozhatsz vele?

A védettebb, nyugodt vizű zátonyrészeken él: az Abu Hashish lagúnájában, az El Aruk koralltornyain és a Gota Abu Ramada kertjében találod a legszebb telepeket.

Gyakori kérdések

Állat: sok apró, csalánozó polip közös telepe, amelyet a benne élő algák táplálnak napfényből. A kristályos kelyhek üvegszerűen törékenyek, a csalánsejtek pedig csípnek – az érintés a korallnak sérülés, neked kellemetlen viszketés. Marad a nézés, az bőven megéri.

A galaxiskorall kivétel: polipjait gyakran nappal is kinyújtva tartja, valószínűleg mert így több fényt gyűjtenek az algáinak, és közben a vízből is csipeget. A búvárnak ez főnyeremény – ettől szikrázik a telep csillagmezőként.

Igen – a zátonyon a hely az élet, és a galaxiskorall keményen védi a magáét. Speciális, extra hosszú seprűcsápjaival megcsípi a terjeszkedő szomszédokat, így körülötte gyakran látsz egy keskeny, üres „senki földje” sávot. Ez a néma háború a zátony mindennapjainak része.