KorallGyakoriSznorkelezve is látható

Hálós tűzkorall

Millepora dichotoma

Mustársárga, fehér szegélyű legyezők a zátony peremén – gyönyörű, de a nevét nem véletlenül kapta: aki hozzáér, égető leckét kap.

Fotó: iNaturalist – (c) Krylenko VV, some rights reserved (CC BY-NC), uploaded by Krylenko VV

A hálós tűzkorallt könnyű felismerni: mustársárga vagy okkerszínű, hálószerűen összenőtt ágakból álló legyezőket növeszt, amelyeknek a csúcsai jellegzetesen fehérek. A telepek mindig az áramlásra merőlegesen állnak, mint megannyi kifeszített vitorla – így szűrik ki a vízből az apró planktont. A felülete szinte simának tűnik, mert a polipok tűhegynyi pórusokból nyúlnak ki, nem kelyhekből, mint az igazi köveskoralloknál.

És itt jön a csavar: a tűzkorall valójában nem is korall, hanem hidrozoa – közelebbi rokona a medúzáknak és a portugál gályának, mint a zátonyépítő koralloknak. Hajszálvékony, szabad szemmel alig látható védőpolipjai erős csalánsejtekkel vannak felszerelve, és érintésre azonnal „elsülnek”. Az eredmény csúnyán égő, viszkető kiütés, amely napokig kellemetlen lehet – ezért a legfontosabb szabály: soha ne fogd meg a zátonyt, és tarts biztonságos távolságot, különösen hullámzásban.

Hurghada környékén a hálós tűzkorall a zátonyperemek és a hullámveréses zátonytetők egyik leggyakoribb lakója – az El Fanadir falán, a Giftun-szigetek körül és a Gota Abu Ramada platóján mindenhol találkozol vele, sznorkelezve is. A zátony egészségének fontos jelzője és rengeteg apró hal búvóhelye, úgyhogy nézd, fotózd, de a kezed és az uszonyod maradjon tőle távol – a korall és a bőröd is meghálálja.

Tudtad?

A tűzkorall biológiailag nem korall, hanem a medúzák rokona: az égető érzést ugyanolyan típusú csalánsejtek okozzák, mint egy medúzacsípést – csak itt egy kőkemény, mészvázú „medúzatelep” az elkövető.

Hol találkozhatsz vele?

Szinte minden hurghadai zátony peremén ott van: az El Fanadir fala, a Giftun-szigetek zátonytetői és a Shaab Sabina sekély platója tele van sárga legyezőivel.

Gyakori kérdések

Igen, érintésre azonnal égető, csalánkiütés-szerű fájdalmat okoz, amely órákig-napokig viszkethet. Ha megtörtént a baj, öblítsd le tengervízzel (ne édesvízzel, az több csalánsejtet süt el), ecetes lemosás segíthet, és szólj a búvárvezetődnek. A legjobb védekezés a jó lebegés: aki nem ér a zátonyhoz, azt a tűzkorall sem bántja.

A fehér csúcsok a telep legfrissebb, még növekedésben lévő részei, ahol kevesebb a szimbionta alga. Praktikus haszna is van számodra: a sárga test és a fehér szegély kontrasztjáról már messziről felismered, hogy tűzkorall van előtted – és időben kikerülöd.

A tűzkorall az egyik leggyorsabban növő zátonyépítő a Vörös-tengerben: masszív mészváza védi a zátonyperemet a hullámveréstől, sűrű hálói között pedig apró halak és rákok rejtőznek. A búvárnak óvatosságra intő szomszéd, a zátonynak nélkülözhetetlen építőmester.