HalRitka

Hosszúorrú sólyomhal

Oxycirrhites typus

Piros kockás mintájával úgy fest, mint egy pikniktakaróba öltözött madár – a mély korall-legyezők rejtőzködő kis sólyma.

Fotó: iNaturalist – (c) Mark Rosenstein, some rights reserved (CC BY-NC), uploaded by Mark Rosenstein

A hosszúorrú sólyomhal (Oxycirrhites typus) a búvárfotósok egyik legvágyottabb modellje: fehér testét piros vonalak rácsozzák be, mintha kockás pikniktakarót viselne, hosszú, csipeszszerű orra pedig összetéveszthetetlenné teszi. Apró termete ellenére messziről felismerhető – már ha egyáltalán megtalálod, mert a mintázata meglepően jól beleolvad a korall-legyezők ágai közé.

A sólyomhalak nevüket a vadászmadarakra emlékeztető életmódjukról kapták: kiülnek egy magas pontra, onnan pásztázzák a környéket, majd lecsapnak az arra sodródó apró rákokra és plankton-szervezetekre. A hosszúorrú sólyomhal magasles gyanánt gorgóniákat, korall-legyezőket és fekete korallokat választ – ezek viszont jellemzően 20–25 méternél mélyebben nőnek, ezért ez a faj a mélyebb merülések jutalma. Úszóhólyagja nincs, így nem lebeg, hanem megkapaszkodva „ül” az ágak között, és csak rövid szökkenésekkel változtat helyet.

Hurghadánál a mélyebb falakon és a sodrásjárta külső zátonyokon keresd, mindig a nagy legyezőkorallok ágai között. A megtalálása igazi vadászat: pásztázd végig lámpával a legyező síkját, és figyeld a piros rácsmintát. Ha megvan, lassan közelíts – a sólyomhal általában csak átszökken a legyező túloldalára, így egy türelmes fotósnak több esélyt is ad.

Tudtad?

A sólyomhalaknak nincs úszóhólyagjuk, ezért nem tudnak egy helyben lebegni – szó szerint ülniük kell. Megvastagodott, ujjszerű mellúszósugaraikkal kapaszkodnak a korallágakba, akár az erős sodrásban is, mint egy madár a viharban hajló faágon.

Hol találkozhatsz vele?

A mély falak gorgóniáit kedveli: a Carless Reef és az Umm Gamar mélyebb szakaszain, valamint a Small Giftun legyezőkoralljai között van rá esélyed – tapasztalt búvároknak való mélységben.

Gyakori kérdések

Három ok miatt: apró, jól álcázott, és mélyen él. A piros rácsminta a mélyben – ahol a vörös fény már elnyelődik – szinte szürkének tűnik, és tökéletesen beleolvad a legyezőkorall ágaiba. Lámpa nélkül szinte esélytelen kiszúrni, ezért kérd a búvárvezető segítségét.

Jellemzően 20–30 méter körül, mert a gazdanövényei, a nagy gorgóniák és legyezőkorallok itt nőnek. Ez a faj tipikusan az AOWD-szintű, mélyebb merülések élménye – a Carless Reef vagy az Umm Gamar falai ideálisak hozzá.

Általában nem úszik el messzire – a legyezőjéhez ragaszkodik, csak az ágak túloldalára szökken. A trükk a türelem: maradj mozdulatlan a legyező előtt, ne érj a korallhoz, és a hal pár perc után visszaül az eredeti helyére.