HalGyakoriSznorkelezve is látható

Királyi angyalhal

Pygoplites diacanthus

Kék-narancs csíkjaival a zátony egyik legszebb hala – és a vörös-tengeri példányok még a világ többi királyi angyalhalánál is színpompásabbak.

Fotó: iNaturalist – (c) zsispeo, some rights reserved (CC BY-NC-SA)

A királyi angyalhal (Pygoplites diacanthus) láttán még a sokat látott búvárok is lelassítanak: narancssárga testén nyolc-tíz kék-fehér, feketével szegett, kissé hátradőlő sáv fut végig, mintha egy festő húzta volna meg őket ecsettel. A hátúszó hátsó része mélykék, apró világoskék pettyekkel. És itt jön a helyi büszkeség: a vörös-tengeri populáció melle és hasa élénk narancssárga, míg az Indiai- és Csendes-óceánban élő rokonoké szürkés – vagyis a világ legszínesebb királyi angyalhalait pont nálunk látod.

Nemzetségének egyetlen faja, és a nagy angyalhalak közül a legkényesebb ízlésű: szinte kizárólag szivacsokat és zsákállatokat eszik, ezért mindig a táplálékban gazdag korallfalak, kiugrók és barlangbejáratok közelében mozog. Magányosan vagy párban jár, és bár nem kifejezetten félénk, sosem távolodik el a fedezéktől – ha megijed, egyetlen farokcsapással eltűnik egy hasadékban.

Hurghadánál gyakori faj, de a megpillantásához tudni kell, hova nézz: ne a nyílt víz felé, hanem a fal mentén, az átjárók és kis barlangok szájánál keresd, 5 és 30 méter között. A Small Giftun és a Carless-zátony falain szinte minden merülésen felbukkan. Fotózni oldalról, lassan sodródva érdemes – ha szembe úszol vele, azonnal fedezékbe húzódik.

Tudtad?

Hiába gyönyörű, az akvaristák réme: a királyi angyalhal a fogságot nagyon rosszul tűri, mert szivacs-étrendjét szinte lehetetlen pótolni. A természetben viszont akár 15 évig is élhet – ezt a halat tényleg csak a zátonyon érdemes csodálni.

Hol találkozhatsz vele?

A falas, hasadékokkal tagolt zátonyokon érzi jól magát: a Small Giftun és a Carless-zátony falain rendszeres, de az El Fanadir és az Umm Gamar átjáróinál is gyakran szembejön.

Gyakori kérdések

Néha igen, a sekélyebb zátonyperemek hasadékainál – de az igazi terepe az 5 méternél mélyebb fal. Búvárként sokkal jobbak az esélyeid, főleg a barlangocskák és átjárók környékén.

A melle és a hasa élénk narancssárga, míg az óceáni rokonoké szürkés-kékes. A búvárok között ezért mondják, hogy a legszebb királyi angyalhalat a Vörös-tengerben lehet fotózni.

Egyáltalán nem – teljesen ártalmatlan, inkább ő fél tőled. A kihívás pont az, hogy elég közel kerülj hozzá anélkül, hogy a hasadékba menekülne: lassú mozgás, nyugodt légzés, és tiéd a fotó.