KorallGyakori

Klunzinger-fakorall

Dendronephthya klunzingeri

Rózsaszín, lila és fehér árnyalatokban pompázó, tüskés virágcsokor a falakon – a Vörös-tenger első nagy kutatójának nevét viseli.

Fotó: iNaturalist – (c) Diego Delso , some rights reserved (CC BY-SA)

A Klunzinger-fakorall a vörös fakorall közeli rokona, és ugyanaz az üvegdísz-szépség jellemzi: áttetsző, vizes törzsén átsejlenek a tű alakú mészszemcsék, a szkleritek, amelyek az ágvégeknél tüskés kis csokrokban merednek ki a polipok köré. Színvilága talán még változatosabb, mint a rokonáé: rózsaszín, bíbor, lila és hófehér telepei gyakran egymás mellett nőnek, így a fal olyan, mintha valaki vadvirágcsokrokat tűzött volna bele.

Mint minden Dendronephthya, ez a faj is alga nélkül él: nem a napfényből, hanem a vízből kiszűrt apró planktonból táplálkozik, ezért az áramlásjárta falak, kiugrók és barlangszájak lakója. A telep vízzel pumpálja fel magát: erős áramlásban kinyílva többszörösére nő, csendes vízben összehúzódik. A nevét Carl Benjamin Klunzingerről kapta, a német orvos-természettudósról, aki az 1860-as évektől az egyiptomi El Quseirben dolgozva elsőként írta le tudományosan a Vörös-tenger élővilágának jelentős részét.

Hurghadánál a mélyebb falakon és átjárókban találod: a Carless Reef és az El Mina roncs környéke mellett a Small Giftun fala és az Abu Ramada mélyebb peremei is tele vannak vele. Fotósként érdemes ellenfényben vagy oldalfénnyel próbálkozni – az áttetsző szöveten átvilágító szkleritek ilyenkor mutatnak a legjobban. A telep rendkívül puha és sérülékeny, ezért a lebegésed legyen tökéletes: nézd, világítsd, de soha ne érintsd.

Tudtad?

Névadója, Carl Klunzinger karanténorvosként dolgozott a Vörös-tenger partján, és munka után gyűjtötte a tengeri állatokat – hobbiból írta meg a Vörös-tenger élővilágának első nagy rendszertani műveit, amelyeket a mai kutatók is forgatnak.

Hol találkozhatsz vele?

A mélyebb falakon virít: a Carless Reef és a Small Giftun falain, az Abu Ramada peremein és az El Mina roncsánál egész színpompás mezői nőnek.

Gyakori kérdések

Testvérfajok, és a víz alatt nem is mindig könnyű szétválasztani őket. A Klunzinger-fakorall telepe általában bokrosabb, tömöttebb, és a színskálája szélesebb – a rózsaszíntől a liláig és fehérig terjed –, míg a hemprichi inkább a vörös-narancs vonalat viszi. A búvárnak igazából mindegy: mindkettő gyönyörű.

Százszázalékos állat – pontosabban több ezer apró állat, azaz polip közös telepe. Minden „virágszirom”, amit látsz, egy nyolckarú polip, amely planktont fogdos a vízből. A virágcsokor-külső csak álca: a korallok a medúzák és a tengerirózsák rokonai.

A színt a szkleritek és a szövetek pigmentjei adják, és telepenként genetikailag változik – mint az embereknél a hajszín. Mivel a faj nem függ a fénytől és a mélyben a színek amúgy is elszürkülnek, a rikító árnyalatoknak nincs nagy ára – a halakat pedig nem a szín, hanem a szálkás szkleritek tartják távol.