Lebenyes agykorall

A lebenyes agykorall (Lobophyllia hemprichii) elsőre inkább húsos párnahalomnak tűnik, mint kőkorallnak: a telep felszínét vaskos, hullámos szélű lebenyek borítják, amelyeket duzzadt, bársonyos élő szövet fed. A szövet olyan vastag – akár több centiméter –, hogy a kemény váz teljesen eltűnik alatta. Színvilága a zátony egyik leggazdagabbja: vörös, bordó, zöld, kékesszürke és krém változatok gyakran egyetlen dombon, mozaikszerűen egymás mellett nőnek, mert a szomszédos telepek összeérnek.

A vaskos lebenyek valójában óriáspolipok: egy-egy lebeny egyetlen hatalmas polip vagy néhány összeolvadt szájnyílású polipóriás, a kőkorallok legnagyobbjai közé tartoznak. Nappal a duzzadt szövet a zooxantella algák „napelemfarmja”, éjszaka viszont a lebenyek közepéből vaskos csápok nyílnak ki, és a telep aktívan vadászik planktonra. Lassan növő, hosszú életű faj, amely nyáron a telihold utáni éjszakákon, a nagy korall-ívások idején szaporodik.

Hurghadánál a zátonylejtőkön és a platók korallfejein találod, jellemzően 5 és 25 méter között, de a sekélyebb kertekben is akad – a színes telepek az éjszakai és a nagylátószögű fotósok kedvencei. A vastag, puhának tűnő szövet csábító lehet, de pont ez a legsérülékenyebb része: egy érintés felszakíthatja, és a seb könnyen elfertőződik. A szabály változatlan: gyönyörködj, fotózz, de soha ne érj hozzá.