HalGyakoriSznorkelezve is látható

Mór bálványhal

Zanclus cornutus

Családjának egyetlen élő faja: a sárga-fekete-fehér sávos, hosszú szalagúszójú mór bálványhal a korallzátonyok ikonikus arisztokratája.

Fotó: iNaturalist – (c) David R, some rights reserved (CC BY-NC)

A mór bálványhal (Zanclus cornutus) igazi különc: a Zanclidae családnak ő az egyetlen élő faja, vagyis nincs a tengerben még egy hozzá igazán hasonló hal. Oldalról lapított, korong alakú testét széles fekete és fehér-sárga sávok tagolják, megnyúlt orrán narancssárga „nyereg” ül, hátúszója pedig hosszú, sarló alakú fehér szalagban végződik. A neve a legenda szerint onnan ered, hogy az észak-afrikai mórok a szerencse hozójaként tisztelték.

Bár megszólalásig hasonlít a zászlóshalakra, valójában a doktorhalak távolabbi rokona. Megnyúlt orrával a repedésekből csipegeti kedvenc táplálékát, a szivacsokat, mellé korallpolipokat és apró gerincteleneket fogyaszt. Többnyire párban vagy kisebb, laza csoportokban járja a zátonyt, és szinte állandó mozgásban van – a fotósok jól tudják, hogy türelem kell hozzá, mert ritkán áll modellt.

Hurghadánál a sekély korallkertektől a zátonyfalakig bárhol összefuthatsz vele, jellemzően 3 és 30 méter között. A Giftun-szigetek platóin és az El Fanadir zátonyán rendszeres látvány, ahogy párban vitorlázik a korallok fölött. Sznorkelezés közben is gyakran feltűnik a sekélyben – jellegzetes sziluettjét a lobogó szalagúszóról már messziről felismered.

Tudtad?

A mór bálványhal lárvája szokatlanul sokáig, hónapokig sodródik a nyílt óceánban, és akár 7-8 centisre is megnő, mielőtt letelepedne egy zátonyon – részben ezért találkozhatsz ezzel a fajjal a Vörös-tengertől egészen Mexikó partjaiig.

Hol találkozhatsz vele?

A Giftun-szigetek korallkertjeiben és az El Fanadir platóján szinte minden merülésen látni párokat; a sekély Shaab Sabina és az Abu Ramada zátonyain sznorkelezve is gyakori.

Gyakori kérdések

Igen: Gill, az akvárium szökésben mesterkedő vezére mór bálványhal. A valóságban is méltó a főszerepre – családjának egyetlen élő faja, vagyis egy kétszázmillió éves fejlődési vonal utolsó képviselőjét látod a zátonyon.

A bálványhal orra hosszabb, rajta narancssárga folt ül, a teste sárgásabb-kontrasztosabb, és a farka fekete – a zászlóshalé fehéres. Ráadásul nem is rokonok: a zászlóshal pillangóhal, a bálványhal a doktorhalak távoli unokatestvére.

Igen, rendszeresen felúszik a sekély zátonytetőkre is. Folyamatosan mozog, ezért ne kergesd – maradj nyugton a felszínen, és jó eséllyel elúszik alattad a pár.