HalIdőnként látható

Mózes-nyelvhal

Pardachirus marmoratus

A homokba olvadó lapos mester, amelynek bőrváladékától még a cápák is elkapják a fejüket – nem csoda, hogy legendák övezik.

Fotó: iNaturalist – (c) Rafi Amar, some rights reserved (CC BY-NC), uploaded by Rafi Amar

A Mózes-nyelvhal (Pardachirus marmoratus) a Vörös-tenger homokos fenekének rejtőzködő művésze. Lapos, ovális teste márványos, homokszínű mintázatot visel, mindkét szeme a teste jobb oldalán ül – ahogy az a nyelvhalféléknél szokás –, és napközben többnyire csak a szeme meg a kopoltyúja látszik ki az üledékből. Nevét egy régi legenda adta: eszerint amikor Mózes kettéválasztotta a Vörös-tengert, egy hal is kettéhasadt, és a két fél önálló életre kelt – így születtek a lapos nyelvhalak.

A faj igazi hírnevét azonban a kémia hozta meg. Úszóinak tövében mérgező, tejfehér váladékot – pardaxint – termel, amely a támadó ragadozók kopoltyúját és szájnyálkahártyáját ingerli. Kísérletekben még a cápák is azonnal elengedték a Mózes-nyelvhalat, amint megérezték a váladékot, ezért a pardaxint évtizedekig tanulmányozták mint lehetséges cápariasztó anyagot. A hal maga békés fenéklakó: éjjel apró gerinctelenekre vadászik a homokban.

Hurghadánál a homokos platókon és lagúnaaljzatokon élő faj: az El Fanadir és az Abu Hashish homokpadjain, valamint a Shaab Sabina lagúnájában érdemes keresni. Megtalálni nem könnyű – lassan araszolj a homok fölött, és figyeld a fenéken kirajzolódó halkörvonalat vagy a megmozduló üledéket. Ha felriasztod, hullámzó mozgással siklik odébb pár métert, majd egyetlen rázkódással újra beletemetkezik a homokba.

Tudtad?

A Mózes-nyelvhal pardaxin nevű bőrváladéka kísérletekben úgy hatott a cápákra, hogy azok tátott állkapoccsal, azonnal elengedték a zsákmányt – az anyagot ezért sokáig a tökéletes cápariasztó jelöltjeként kutatták.

Hol találkozhatsz vele?

A homokos aljzatokon érdemes keresni: az El Fanadir és az Abu Hashish homokpadjain, valamint a Shaab Sabina védett lagúnájában bukkanhatsz rá egy-egy beásott példányra.

Gyakori kérdések

Nem: a pardaxin a ragadozó halak kopoltyúját ingerli, az emberre gyakorlatilag ártalmatlan – legfeljebb érzékeny bőrön okozhatna enyhe irritációt. A szabály persze itt is érvényes: nézd, fotózd, de ne fogdosd.

Lassan, alacsonyan úszva pásztázd a homokos platókat, és a körvonalakat keresd, ne a halat: a beásott nyelvhalból sokszor csak egy halvány, ovális kiemelkedés és két apró szem látszik. A vezetőink szeme már gyakorlott – merülés előtt szólj, hogy szeretnél látni egyet.