KorallIdőnként látható

Óriás legyezőkorall

Annella mollis

Embernél is nagyobb, csipkefinom legyező a mélyebb falakon: az áramlásba fordulva szűri a tengert, mint egy élő háló.

Fotó: iNaturalist – (c) Luis P. B., some rights reserved (CC BY-NC), uploaded by Luis P. B.

Az óriás legyezőkorall (Annella mollis) az egyik legfenségesebb látvány, amit merülés közben kaphatsz: a krémszínű-narancsos, finoman recézett legyező akár 2 méteresre is megnő, és egyetlen síkban terül szét, mint egy hatalmas csipkefüggöny. Közelről nézve a „csipke” valójában sűrű ághálózat, amelyet apró polipok ezrei borítanak – éjjel és erős áramlásban a legyező szinte szőrösnek tűnik a kinyílt poliptömegtől.

A lapos forma nem véletlen: a legyező mindig merőlegesen áll az uralkodó áramlásra, így a lehető legtöbb vizet szűri át. Az óriás legyezőkorall ugyanis nem a napfényből él – szimbionta algái nincsenek, minden falatot a vízből sodródó planktonból fog el. Ezért találod jellemzően 15–20 méter alatt, áramlásjárta falakon és gerinceken, ahol a „terített asztal” folyamatosan érkezik.

Hurghadánál a mélyebb, áramlásos merülőhelyek falain érdemes keresni, és ha találsz egyet, nézd át alaposan: a legyezők ágai között hosszúorrú sólymoshalak, apró rákok és kagylók rejtőznek. A telep évente csak néhány centit nő, egy kétméteres példány tehát több évtizedes matuzsálem – egyetlen figyelmetlen uszonycsapás vagy horgonydobás évtizedek munkáját törheti le. Tarts tőle tisztes távolságot, főleg áramlásban.

Tudtad?

A legyező mindig pontosan merőlegesen nő az uralkodó áramlásra – egy tapasztalt búvár a legyezőkorallokról olvassa le, merről szokott érkezni a víz, mint egy élő iránytűről.

Hol találkozhatsz vele?

A mélyebb, áramlásjárta hurghadai helyeken él: a Carless Reef tornyai körül, az Umm Gamar falain és az El Mina roncs környékén találod a legszebb példányokat.

Gyakori kérdések

Mert szűrögető állat: a lapos, áramlásra merőleges forma a lehető legtöbb planktont fogja el a legkevesebb építőanyagból. Olyan, mint egy vitorla – csak épp nem a szelet fogja, hanem a vacsorát.

Mert nem a fényből él, hanem a planktonból, és a hullámzást rosszul tűri a törékeny szerkezete. A nyugodtabb, áramlásos mélyvíz az igazi terepe – a nagy példányokért 15–20 méter alá kell merülni.

Ne tedd: az ágakat borító polipréteg érintésre sérül, és egy letört ágvég évtizedek növekedését viszi el. Inkább nézz be az ágak közé – jó eséllyel egy hosszúorrú sólymoshal néz vissza rád.