KorallGyakoriSznorkelezve is látható

Oszlopos poriteszkorall

Porites nodifera

Sárgásbarna korall-oszlopok erdeje a sekély lagúnákban – a Vörös-tenger egyik legjellegzetesebb víz alatti látképe.

Az oszlopos poriteszkorall (Porites nodifera) telepei nem kupolát, hanem sűrűn egymás mellett álló, ujjnyitól combvastagságig terjedő oszlopokat növesztenek – egy nagy telep olyan, mint egy miniatűr orgonasípokból álló város. Színe sárgásbarna, mustáros vagy zöldes, felszíne a milliméteres polipok miatt bársonyosan sima. A sekély, védett öblökben ezek az oszloperdők sokszor hektárnyi területet borítanak be, és a víz alatti táj meghatározó elemei.

Ez a faj a Vörös-tenger igazi specialistája: olyan forró, sós, sekély lagúnákban is vígan él, ahol a legtöbb korall már feladná. A zooxantella algáival működő partnersége és lassú, kitartó növekedése teszi ilyen szívóssá. Az oszlopok között védett labirintus alakul ki, amely halbölcsődeként működik: fiatal papagájhalak, damszelhalak és kardinálishalak rajai bújnak meg a járatokban, éjszaka pedig a polipok kinyújtott csápjaikkal planktonra vadásznak.

Hurghada környékén a part menti sekély zátonyokon és a homokos lagúnák peremén találkozol vele leggyakrabban – az Abu Hashish öblében és a Shaab Sabina korallkertjében egész oszloperdők nőnek, amelyeket sznorkelezve is végigcsodálhatsz. A sekély víz miatt itt különösen fontos a szabály: soha ne állj le a korallra, még „csak egy pillanatra” sem – az oszlopok teteje élő szövet, amely az érintéstől elhal.

Tudtad?

A Porites nodifera ott építi a leglátványosabb oszloperdeit, ahol a víz nyáron 32 fok fölé is melegszik és extrán sós – olyan körülmények között, amelyek a korallok többségének végzetesek. Ezért kutatják világszerte: a génjeiben rejtőzhet a válasz arra, hogyan élhetik túl a zátonyok a felmelegedést.

Hol találkozhatsz vele?

A sekély, védett helyek faja: az Abu Hashish lagúnájában, a Shaab Sabina korallkertjében és a Gota Abu Ramada platóján kiterjedt oszloperdőket találsz.

Gyakori kérdések

Ez az egyik legjobb sznorkeles korall: az oszloperdők jellemzően 1–4 méter mélyen, védett öblökben nőnek, így a felszínről úszva is teljes pompájukban látod őket.

A váz valóban kőkemény, de a tetejét vékony élő szövet borítja, amely a talpad vagy uszonyod alatt azonnal megsérül. A seb helyén a korall elhal, és algák telepednek meg – egy meggondolatlan megállás évtizedes növekedést tehet tönkre.

A sekély, nyugodt vízben a felfelé, a fény felé törő növekedés a legkifizetődőbb: az oszlopok maximálják a napfényt begyűjtő felületet, miközben a hullámok által felkavart homok lepereg róluk. Az eredmény egy stabil, önárnyékolást kerülő „korallváros”.