Seprűfarkú ajakoshal

A seprűfarkú ajakoshalat (Cheilinus lunulatus) először látva sok búvár azt hiszi, sérült hallal találkozott: a kifejlett hímek farokúszójának sugarai hosszú, különálló rojtokká nyúlnak, mintha valaki megtépázta volna – pedig ez a legteljesebb pompa, a névadó „seprű”. A robusztus, akár fél méteres test smaragdzöld, a fej sárgás-narancsos árnyalatú kék erezéssel, a mellúszó töve körül élénk sárga folt világít, az ajkai pedig feltűnően húsosak. A faj a Vörös-tenger és az Ádeni-öböl térségének saját különlegessége.

A vastag ajkak mögött komoly szerszám rejlik: erős, előretolható állkapcsával és garatfogaival a hal csigákat, kagylókat, rákokat és tengerisünöket ropogtat el. Táplálkozás közben látványosan dolgozik: kővé dermedve figyeli az aljzatot, majd hirtelen lecsap, és a törmeléket kiköpve válogatja ki a falatot. Magányosan járja a zátony és a homok találkozását; a nagy hímek territóriumot tartanak, amelyet lassú, méltóságteljes körökben ellenőriznek.

Hurghadánál a homokos platókkal tagolt zátonyokon találkozol vele leggyakrabban, 3 és 25 méter között. Nem menekül fejvesztve, inkább méltóságteljesen kitér – de a kíváncsi példányok időnként egészen közel bevárnak, főleg ha nyugodtan, oldalazva közelítesz. A sekélyebb platókon sznorkelezve is rendszeresen felbukkan egy-egy nagy hím, és a rojtos farok láttán garantáltan mindenki megkérdezi a felszínen: „az a hal sérült volt?”