Szarvkorall

A szarvkorallt (Hydnophora microconos) a víz alatt a felszínéről ismered fel elsőre: a párnás vagy kéreg alakú telepet apró, szabályos kúpocskák – úgynevezett hidnofórák – borítják, mintha az egészet finom reszelővel mintázták volna. Színe leggyakrabban halványzöld, krémszínű vagy szürkészöld, és közelről nézve szinte bársonyosnak tűnik. Ezek a kúpok nem a polipok kelyhei: ott jönnek létre, ahol a szomszédos kelyhek fala összeolvad, a polipok pedig a kúpocskák körül, a völgyekben ülnek.

Mint minden zátonyépítő keménykorall, a szarvkorall is zooxantella algákkal él együtt: a szöveteiben lakó egysejtűek fotoszintézissel termelik az energiája nagy részét, cserébe védett otthont és tápanyagot kapnak. A telep lassan, évente néhány millimétert-centimétert gyarapodva építi mészvázát, szaporodni pedig tömeges ívással szaporodik: nyári éjszakákon ivarsejt-csomagokat bocsát a vízbe, ahol a megtermékenyítés megtörténik, és a lárvák új zátonyfelületen telepednek meg. A Hydnophora emellett hírhedten agresszív: hosszú, csalánozó „seprűcsápjaival” éjjel lecsapja a túl közel növő szomszédos korallokat, így vív ki magának helyet a zsúfolt zátonyon.

Hurghada zátonyain a napfényes zátonytetőkön és a felső lejtőkön találkozol vele, nagyjából 1–15 méter mélységben – a Giftun-szigetek korallkertjei és az El Fanadir plató jó példák. Sznorkelezve is jól megfigyelheted, de ahogy minden korallnál: soha ne érj hozzá és ne állj rá. A kúpos felszín törékeny, egyetlen uszonycsapás évtizedek növekedését teheti tönkre – lebegj fölötte semleges kiegyensúlyozottsággal, és a zátony neked is megmarad.