KorallIdőnként láthatóSznorkelezve is látható

Tekercskorall

Turbinaria mesenterina

Óriási kőrózsa a zátonyon: a tekercskorall csavarodó lemezei úgy borulnak egymásra, mint egy salátafej levelei.

Fotó: iNaturalist – (c) David R, some rights reserved (CC BY-NC), uploaded by David R

A tekercskorall (Turbinaria mesenterina) az egyik legszoborszerűbb kőkorall a Vörös-tengerben: vékony, kemény lemezei örvénylő tölcsérekbe, rózsákba és tekercsekbe csavarodnak, a telep pedig akár másfél méteresre is megnőhet. Színe jellemzően szürkés-zöldes vagy sárgásbarna, a lemezek felszínét apró, kúpos kelyhek pettyezik – ezekben ülnek a polipok, amelyek főleg éjjel nyílnak ki.

A faj igazi túlélőművész: azon kevés kőkorall közé tartozik, amely a zavaros, üledékes vizet is jól tűri. A csavarodó lemezforma nem véletlen, hanem okos mérnöki megoldás – a függőlegeshez közelítő felületekről lecsúszik az üledék, a tölcséres elrendezés pedig minden fényfoszlányt begyűjt. Ugyanez a korall a sekély, fényben úszó vízben szorosan tekert rózsát, mélyebben viszont szélesre kiterített, lapos tálakat növeszt: a telep alakja szinte leolvasható mélységmérő.

Hurghadánál a védettebb, kissé zavarosabb öblökben és a zátonyok belső oldalán találod, jellemzően 3–15 méteren – sznorkelezve is jól látható. Éppen az üledéktűrése miatt gyakran ott is kitart, ahol a kényesebb Acropora-korallok már feladták, ezért a kutatók a jövő zátonyainak egyik reménységeként tartják számon. A vékony lemezek ugyanakkor törékenyek: egy rossz uszonycsapás évtizedek munkáját törheti le.

Tudtad?

A tekercskorall alakváltó: sekély, erős fényben szoros tekercsekbe csavarodik, hogy ne égjen ki, mélyebben viszont lapos tányérrá terül szét, hogy minden fotont elkapjon. Ugyanaz a faj – két teljesen más „szobor”.

Hol találkozhatsz vele?

A védett belső oldalakat kedveli: az Abu Hashish öblében, az El Fanadir lagúna felőli lejtőjén és a Shaab Sabina sekély platóján nőnek szép rózsái.

Gyakori kérdések

Keresd az egymásra boruló, csavarodó lemezeket – olyan, mint egy kővé vált salátafej vagy óriási rózsa. A lemezek felszínén apró, kúpos dudorok ülnek: ezek a polipkelyhek, és ez különbözteti meg a sima felszínű lemezkoralloktól.

Mert ott ő a bajnok: a ferde lemezekről lecsúszik az üledék, és kevés fénnyel is beéri, így olyan helyeken is virul, ahol a kényes fajok megfulladnának a lebegő homokban. A kristálytiszta külső zátonyfalakon viszont elbukik a gyorsabban növő korallokkal szemben.