KorallGyakoriSznorkelezve is látható

Ujjas bőrkorall

Sinularia polydactyla

Krémszínű, sokujjú bőrpárnák terülnek szét a zátonytetőn – a „sokujjú” Sinularia nem véletlenül viseli a polydactyla nevet.

Fotó: iNaturalist – (c) Derek Keats, some rights reserved (CC BY)

Az ujjas bőrkorall (Sinularia polydactyla) terjedelmes, párnaszerű telepeket alkot, amelyek felszínéből sűrűn állnak ki a puha, hengeres ujjak – tudományos neve, a polydactyla is annyit tesz: „sokujjú”. Színe krém, szürkés- vagy zöldesbarna, tapintásra (amit persze sosem próbálsz ki) bőrszerű. Nyugodt vízben a felszínét apró polipok bolyhosítják, hullámzásban vagy zavarásra viszont simára zárul.

Lágykorallként nincs összefüggő mészváza, teste milliónyi apró mésztűvel, szklerittel merevített. És itt jön a meglepetés: elpusztulása után ezek a mésztűk összecementálódnak, és kőkemény, szirtépítő kőzetté állnak össze – a Sinularia így holtában is építi a zátonyt, egyes csendes-óceáni szirtek alapja méteres vastagságban ilyen „lágykorall-kőzet”. A többi bőrkorallhoz hasonlóan viaszhártyát vedlik, és kémiai anyagokkal védi a területét.

Hurghada környékén a sekély platók és zátonytetők egyik leggyakoribb lágykorallja: az El Fanadir, az Abu Hashish és a Sha'ab Sabina platóin sokfelé összefüggő szőnyeget képez, 1–15 méter mélyen. Sznorkelezve is remekül látszik, ahogy az ujjak ütemesen hajladoznak a hullámzásban. Strapabíró, de lassan növő faj – egy nagy párna sok év munkája, úgyhogy uszonnyal, kézzel messze kerüld.

Tudtad?

A Sinularia holtában is zátonyt épít: elpusztult telepeinek milliónyi mésztűje kőkemény kőzetté cementálódik – vannak szirtek, amelyek alapját méteres vastagságban ez a „lágykorall-beton” adja.

Hol találkozhatsz vele?

Az El Fanadir, az Abu Hashish és a Sha'ab Sabina sekély platóin sokfelé összefüggő ujjas bőrkorall-szőnyegeket találsz, sznorkelmélységtől 15 méterig.

Gyakori kérdések

Nem könnyű, még a biológusoknak sem mindig megy szabad szemmel! Ökölszabály: a Sinularia ujjai hosszabbak, karcsúbbak és sűrűbben, szabálytalanabbul állnak, a telep pedig terebélyes párna; a Lobophytum ujjai tömpébbek és gerincszerű sorokban ülnek. Végső bizonyítékot csak a mésztűk mikroszkópos vizsgálata ad.

Életében puha, bőrszerű lágykorall – halálában viszont kővé válik: mésztűi összecementálódnak, és szilárd zátonykőzetet képeznek. Vagyis egyszerre lágykorall és zátonyépítő, ami elég ritka kombináció.

A polipok behúzódása védekezés: erős hullámzásban, legelésző halak vagy kíváncsi búvárok közeledtére a telep simára zárja magát. Vedléskor is napokig „kopasz” lehet – ilyenkor fényes, viaszos felületet látsz bolyhos szőnyeg helyett.