KorallGyakori

Vörös fakorall

Dendronephthya hemprichi

Üvegesen áttetsző törzsű, rubinvörös „bokrocska”, amely áramlásban virágcsokorrá fúvódik fel – a Vörös-tengeri falak legfotogénebb lakója.

Fotó: iNaturalist – (c) Tom Heijnen, some rights reserved (CC BY-NC), uploaded by Tom Heijnen

A vörös fakorallt nem lehet mással összekeverni: üvegesen áttetsző, vizes törzsében szabad szemmel látod a beágyazott, tű alakú vörös mészszemcséket, a szkleriteket – mintha rubinszilánkokkal teleszórt zselékristályt néznél. A szkleritek merevítik a puha telepet és elveszik a halak kedvét a harapdálástól. Amikor jön az áramlás, a telep vizet pumpál magába és többszörösére duzzadva kinyílik, mint egy virágcsokor; szélcsendben összeesik egy szerény kis csomóvá.

A Dendronephthya a lágykorallok különce: nincsenek szimbionta algái, így nem a fényből él, hanem szinte kizárólag a vízben lebegő növényi planktont, a fitoplanktont szűri – a korallok között ez kivételes étrend. Ezért nő ott, ahol folyamatosan mozog a víz: falakon, kiugrókon, roncsokon, akár fejjel lefelé is. Villámgyorsan terjed: apró ágvégeket „csepegtet” le magáról, amelyek pár nap alatt letapadnak és új telepként nőnek tovább.

Hurghadánál az áramlásjárta külső zátonyok a birodalma: a Carless Reef tornyait, az Umm Gamar falát és az El Mina roncsának vázát is vörös-narancs fakorall-erdő borítja. A leglátványosabb akkor, amikor beindul az áramlás és minden telep kinyílik – ilyenkor érted meg, miért hívják a Vörös-tengert a lágykorallok fővárosának. A telep puha és sérülékeny: egy szorítás vagy uszonycsapás összeroncsolja, ezért csak a vaku fénye érje.

Tudtad?

A vörös fakorall a korallvilág egyik leggyorsabb telepese: kísérletekben napok alatt benőtt csupasz acélfelületeket – ezért borítja el olyan hamar a Vörös-tenger roncsait, míg a köveskoralloknak ugyanehhez évtizedek kellenének.

Hol találkozhatsz vele?

Az áramlásos falakon a legszebb: a Carless Reef tornyain és az Umm Gamar mélyebb falán virít, az El Mina roncsát pedig szinte beborítja.

Gyakori kérdések

A fakorall vízzel „fújja fel” magát: áramlásban felpumpálja a telepet, kinyitja a polipjait és eszik, szélcsendben viszont leereszt, hogy energiát spóroljon. Ha összeesve találod, gyere vissza akkor, amikor megindul az áramlás – olyankor mutatja meg az igazi arcát.

Szkleritek: apró mésztűk, amelyek a puha, vízzel teli testet merevítik – lágykorall létére ezek a „csontjai”. Ráadásul védelemként is szolgálnak: a szálkás falat kevés hal harapdálja szívesen. Az áttetsző szöveten átvilágító vörös tűk adják a faj összetéveszthetetlen, üvegdíszszerű megjelenését.

A színt maguk a szkleritek és a szövet pigmentjei adják, nem algák. Mivel a fakorallnak nem kell fény, megengedheti magának a rikító vöröst-lilát – a mélyben ezek a színek amúgy is szürkének tűnnek, csak a lámpád fényében robbannak fel igazán.