Zátonymanta

A zátonymanta (Mobula alfredi) a világ második legnagyobb rájafaja: szárnyfesztávolsága eléri a 3–4 métert, mégis kizárólag planktonnal táplálkozik. Rombusz alakú, fekete hátú és fehér hasú teste, valamint a feje két oldalán ülő, tölcsérré csavarható fejúszói („szarvai”) alapján semmivel sem tévesztheted össze. Amikor táplálkozik, ezeket a fejúszókat kiteríti, hatalmas száját kitátja, és lassú hurkokat, olykor hátraszaltókat írva szűri ki a vízből az apró rákokat és halikrákat – tüskéje nincs, csípni, marni nem tud.

A manták a halak között a legnagyobb agy-test aránnyal büszkélkedhetnek, és ez a viselkedésükön is látszik: kíváncsiak, tanulékonyak, és rendszeresen visszajárnak ugyanazokra a „tisztítóállomásokra”, ahol ajakoshalak szedegetik le róluk az élősködőket. Minden egyed hasán egyedi foltmintázat van – olyan, mint az ujjlenyomat –, a kutatók fotók alapján név szerint követik őket. A nőstény évente-kétévente egyetlen, már eleve közel másfél méteres kölyköt hoz a világra, ezért az állomány nagyon lassan gyarapszik, a faj világszerte veszélyeztetett.

Hurghadánál a manta ritka, de visszatérő vendég: leggyakrabban tavasszal és nyár elején bukkan fel, amikor a planktonban gazdag víz a külső zátonyok – Umm Gamar, Carless Reef, a Giftun-szigetek fala – mentén sodródik. Ha szerencséd van, sznorkelezés közben is elhúzhat alattad a kékben. A szabály ilyenkor egyszerű: maradj nyugton, ne úszz felé és főleg ne érintsd meg – a bőrét védő nyálkaréteg sérülékeny, és a nyugodt búvár mellett a manta magától is szívesen elidőzik.